Anyák, akik beleragadtak az ANYA szerepbe....

13:33 -kor kezdtem el írni ezt a bejegyzést, így köszönöm az Égi támogatást hozzá!!! :-)

1-es az ÉN, 3 darab 3-as /3 a tarot szerint a Császárnő = Uralkodónő = ANYA is egyben / szóval a Szentháromság támogatásával az ANYA legmagasabb minősége is támogatja mondanivalómat. Én ezt így fordítom le magamnak.

Nőnek lenni nem könnyű, több szempontból sem. /Férfinak lenni sem, de az egy másik cikkbe való téma /

Baba, kislány, húg, nővér, lány kisunoka, apja lánya, anyja lánya, barátnő, kamasz kisasszonyka, pimasz kamasz lány, hajadon, nő, feleség, Anya, kollegina, vezető asszony, majd nagymama, nyugdíjas néni, vénasszony, bölcs anyóka. /a teljesség igénye nélkül/.

Életünk folyamán számtalan szerepben kipróbáljuk magunkat. Van amiket önszántunkból veszünk fel, van amibe belecsöppenünk. Például a cuki kis hugica szerepében kislányként nagyon jó lubickolni, de csak egy darabig. Az, amikor felnőttként, már feleségként a családi ünnepek és összejövetelek alkalmával a nagytesód még mindig a kis lütyőke szerepét osztja rád, az már nem biztos hogy olyan nagyon jópofa. Amikor az Apád az 50 éves fejedet még mindig próbálja mosni, mert Te nem tudhatod, az is elég kellemetlen tud lenni. Amikor Édesanyád szerint még mindig gyerekes vagy ahhoz hogy az Ő unokáit neveld, a Nagymama szerint majd akkor leszel bölcs, ha már a fejfádra felírták, akkor ezek annyira nem viccesek.

Ehhez képest az önszántunkból magunkra vállalt / vett szerepek pedig néha olyannyira megtetszenek nekünk, hogy abból kis sem akarunk szállni, egy idő után pedig ki sem tudunk. Ebben az esetben annyi a különbség, hogy nem más tart benne, hanem mi saját magunkat, lásd Anyaság.

Amikor egy nő felveszi az Anya szerepét /ezt itt most értsd jól! / annak teljes tárházával tud azonosulni, a kakis pelenkától, a Barbi babán át az iskolai matekpéldákig bármivel, s olyannyira beleéli magát ebbe a szerepkörbe, hogy megszűnik minden másnak is lenni, Ő "csak" Anya. Namost ez idáig ez szép is volna, de!!! Mégis mi ezzel a baj, mert valószínű nem véletlenül írok erről, hanem jó okkal.

Gyakori jelenség hogy ilyenkor a Nő eldobja minden női báját és megszűnik vonzónak, szexisnek lenni, minden másnak is megszűnik lenni, s átmegy egyfajta Anyaterminátorba, aki pidbullként küzd gyermekéért /gyermekeiért, holott nincs is kivel küzdeni, csak az elméjében. Még mielőtt nagyon a torkomnak ugrana bárki, itt nem arról van szó hogy egy nő a szülés után meghízik vagy pocakos lesz kicsit, vagy nagyobb lesz a popsi, vagy az első 6 hónap szoptatása meglátszik rajta és nem játszott fitness kismamát 8 hónapos terhesen. Szó sincs erről. Szerintem egy Nő nagyon vonzó tud lenni akkor is ha már vannak plussz kilók vagy éppen a narancsbőr befigyel, vagy nincs műköröm a kezén mert a józan ész azt diktálja hogy neki nem praktikus egy kisgyermek mellett, s nem tipeg tűsarkúban a játszótéren. NEM! Abszolút nem erről beszélek!

Én itt most arról beszélek, amikor minden pillanatban csak és kizárólag a gyermeke köré fonódik, olyannyira azonosul ezzel a szereppel /mert kicsit kényelmes is lássuk be/, hogy abból már azt sem tudja hogyan kellene visszaváltani, sőt sok esetben az sem jut eszébe hogy egyáltalán váltania kellene. Minek? Ő most ANYA - csupa nagybetűvel - és kész. Az intimitásra már hírből sem emlékszik és tulajdonképpen tudat alatt vagy tudatosan mindent elkövet, hogy a férjét messze kergesse a háztól, mert Őrá már nincs szüksége. Neki. Az, hogy a gyereknek volna, hát Istenem. Majd megoldja. Hisz Ő az Anya, aki mindenkinél jobban tudja mi a jó az Ő csemetéjének, neki aztán ebbe bele ne szóljon senki, pláne ne egy hím, aki néha véletlenül meglátja benne a nőstényt és Uram bocsá! - párzásra hívná. Na de kérem! Egy Anyát? Micsoda dolog ez? Egy Anya, az Anya.

S mikor már minden "akadályt" eltakarított az útból, hogy Ő aztán igazán Anya lehessen, módszeresen ráül a gyerek nyakára, mindenhova vadászkutyaként lohol a gyerek után /bocsánat, de leginkább fiús Anyukáknál lehet ezt a tendenciát a legjobban megfigyelni, de a lányos Anyukáknál sem ritka/  és szépen megfullasztja. Egy életképtelen, Anyuci pici fiacskája, nyünyőke, elkényesztetett kis királyfika lesz belőle, akit a jövőbeli menye tiszta szívből fog utálni. De ez még odébb van. Mert addig....szépen módszeresen mindent is megtesz ezért....

Kiveszi a gyerek kezéből a kanalat, szájába adja az ételt, 10 évesen a hóna alját mossa még, jobban tudja a gyereknél mikor van melege, mikor szomjas, mikor pislog félre. Azt azonban nem veszi észre hogy mik a gyerek valós igényei, hanem a saját fejében lévő elképzelések szerint megy előre, hogy szerinte hogy kéne lennie. Nem veszi észre azt hogy a gyerek milyen változási folyamatokon megy keresztül, ezeket nem tudja lekövetni, mert beleragadt az általa elképzelt karakterbe.

Na most emellett ahogy már írtam elveszíti önnön Női minőségével való kapcsolatát, megszűnik minden más női energia áramoltatásában, kimerül nála az Anyaságban minden. Ha megfigyeled ezek a nők egy idő után felvesznek egy rakás férfi minőséget, még az arcvonásaikban is, a gesztusaikban is, a módszereikben is, úgy küzdenek mint egy hím oroszlán a szavannán a területéért. Azt nem tudja átgondolni és átlátni, hogy ezeket fogja a gyerekének továbbadni, megmutatni mint példát, mint etalont és ez fogja befolyásolni a párválasztását, majd a családalapítását és a gyermeknevelését saját utódainál. És pedig Ő csak a legjobbat akarta csemetéjének, édes kis magzatának és úgy szúrta el az egészet, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva......

Anyák! Nézzetek tükörbe! Mit láttok? Ne engedjétek meg magatoknak, hogy elveszítsétek Női minőségetek többi aspektusát, mert az Anyaság mellett még számtalan olyan energiát kell mozgatnunk, amire gyermekeinknek igenis óriási nagy szüksége van, ezt fogja lemásolni, ez alapján fog a későbbiekben önmagának társat választani! A felelősség a Te kezedben van!