Gondolatok a változásról

Megfigyeléseim szerint, az ember amikor nem jó neki egy helyzet – persze csak amikor már nagyon nem jó – kívánja a változást a maga életében. Elég sokat kibír és elbír egy lélek, de azért mindenkinél van egy határ. Teljesen természetes, hogy a rossz dolgokon változtatni szeretnénk, hogy jobb legyen nekünk valamilyen szempontból. DE!

Sok esetben csak odáig jut el, hogy jobb lenne a jobb. dejó volna, ha! Bárcsak úgy volna! Amint elkezd mélyebben belegondolni, a változtatással járó hercehurcát már nem akarja végigcsinálni. 

Mondok pár példát:Nem jó a munkahelyed, jó volna egy másik, de….hová vesznek engem fel ennyi idősen? Most akkor be kellene adnom az önéletrajzomat egy csomó helyre. Nem is szeretem a szakmám, de nem értek máshoz. Nem tudom hogy kérhetnék több pénzt a munkámért, hisz itt is csak ennyit kapok. Egy másik munkahelyen új emberek lesznek, mi van ha nem fognak szeretni, vagy én nem fogom őket szeretni? Stb. stb. stb. A ház vagy lakás amiben élsz nem kedves számodra. El kéne költözni. De hova? Mennyi pénzt kapok én ezért, hogy tudnék egy jobbat venni? Az ingatlanpiac így úgy alakult mostanában. Megjegyzem ezeknek az embereknek mindig rosszul. Hová költözzek helyileg? Hogy fogok ott jó házat kapni? Akkor onnan a beutazás nekem és a családtagjaimnak? Stb. stb. stb.Nem érzed jól magad a párkapcsolatodban. Érzed, hogy ki kéne lépni belőle. Jajj de mi lesz azután? Kinek fogok én még kelleni? Kinek kell az a cirkusz ami a szakítással jár? Ki akar egyedül maradni? De olyan jól megvoltunk 10 évvel ezelőtt. Végül is olyan cuki amikor nem iszik. 

Egész jól elvagyunk, ha jobban megnézem. Stb. stb. stb. Azt hiszem így nem lehet belevágni egy változást hozó periódusba, mert ezzel az energiával csak vergődés az átmenet, csak még több probléma generálása az, ami amúgy lehetne vidám, felvillanyozó, szenvedélyes, izgalmas is. Ha valaki mégis ilyen gondolatokkal vág bele egy új életszakaszba, ne sok jóra számítson, mert az összes önmaga által felsorolt akadállyal bizton találkozni fog. Miért? Mert megteremti saját magának a gondolatai által és a végén majd felkiállt: - naugye?? Megmondtam! Tudtam hogy ez lesz! Hát persze hogy tudta, hiszen Ő hozta létre. Ezt az írást azért tettem ki, hogy gondolkozz el kicsit azon, az életed mely területei igényelnék már a változást és azokhoz milyen típusú – reálisnak bélyegzett – kifogásokat és korlátokat állít fel saját magának azért, hogy lebeszélje magát a változtatásról. 

A változás amúgy jön és jönni fog magától, mert az élet valahogy mindig kicsikarja belőlünk. (persze olyan is van, hogy minden erőnkkel visszatartjuk a változást, de az máshol, más formában fog a felszínre törni, általában kedvezőtlen előjellel) Az a kérdés, hogy át akarsz rajta vergődni, vagy örömmel és tárt karokkal fogadod azt, hogy tudd élvezni is? Mert nagyon nem mindegy! Persze mindig félünk valamennyire az új dolgoktól, hiszen nem ismerjük és az ismeretlen kicsit ijesztő tud lenni, de lehet lelkesítő is, melyben a lélek felszabadul, átalakul, fellélegzik, megkönnyebbül, megújul.