Hogy érzed magad?

Értem….de hogy érzed magad valójában?

Elmondom én hogy vagyok és hogy hová jutottam el a valós életemben a spiritualitás által jó? Mert ez egy nagyon fontos kérdés ebben a témában. (hosszú lesz!)

Sokan azért tartják hülyeségnek a spiri dolgokat, mert látszólag nincs hirtelen látványos átváltozása az életednek. Nem nyered meg a lottó ötöst – én mondjuk inkább az Euro Jackpot-ra hajtok, de mindegy – és nem lesz varázsütésre, egy csapásra öledbe hulló kánaán. Azt látják a többiek, akik kinevetnek a spiri ügyeid miatt, hogy hallgatod a sok hülye agymosó videot, csendben ülsz és meditálsz, hablatyolsz valamit energiákról, meg rezgésszint emelkedésről, meg szép új világról, amiből ők mit sem látnak és néha még el is dobod a vasat magad is, amikor nem történik meg a várva várt csoda az életedben. Olyankor mosolyognak egyet az orruk alatt, hogy kis csacsi…nah gyere ide kapcsz egy puszikát!

Nehéz út ez valóban, de elmondom most én, hogy vagyok:

Több mint 20 éve indultam el ezen az úton. Arra sodort az élet. Ez idő alatt néha nagyon messzire löktem magam, bele a jó súrú anyagba, máskor visszakullogtam a spirit-hez, hogy nah akkor hányadán is állunk, mit is kéne nekem csinálni? Hosszú út volt, nem untatlak a részletekkel.

Ami érdekesebb, hogy az elmúlt 3 évben arccal teljesen a lélekmunka felé fordultam és úgy döntöttem a korábbi erőtlen próbálkozásaimat ezennel átváltom és én megcsinálom! Végigcsinálom azt, amit elméletben oly frappánsan tudok és szajkózok mindenkinek huszon éve. Akkor hajrá, most mutasd meg! És tudod mit? Megmutattam. Közel sem vagyok még az út végén, mert a legjobb dolgok az életemben még csak most kezdődnek. 44 éves leszek az idén, 2022-ben. Szép számmisztika ugye?  A 40.-dik születésnapom maga volt a pokol. A pokol pokla. A pokol poklának a pokla. Annál lejjebb már nem igen volt nekem lelkileg. De kimásztam. Belekapaszkodtam két kézzel a lelkembe, az útmutatásokba, az ősi tudásomba, magamba és gyerünk! Csak előre! Ebbe beletartozott az is, hogy másoknak segítsek ugyanebben. Célom, hogy az EMBER BOLDOG legyen! Ha belehalunk is! :-)

Ma csodásan vagyok. Csodás emberek vesznek körbe. Elhagytam azokat a munkahelyeket, azokat az embereket, azokat a barátokat és szerelmeket, amiktől rosszul éreztem magam és folyton magamban kerestem a hibát. Bántottam magam, hogy hogy lehettem ilyen hülye és miért nem láttam előre? Miért mentem bele helyzetekbe, miért nem védtem meg magam, miért nem vigyáztam saját magamra jobban? De ez már a múlt. Csodás munkahelyem van, ahol szeretetteli emberek vesznek körbe jószándékkal, jóindulattal. Dolgozunk. Igen. Dolgozni mindenhol kell. De nem mindegy kikkel! Jó helyen lakom, pont ott, ahol a lelkem boldog. Hogy minden nap amikor hazatérve belépek a saját magam által kialakított szentélyembe, kifújom a levegőt, hogy Istenem! Köszönöm! Illetve köszönöm magamnak! Illetve mindennek és mindenkinek, de elsősorban annak, hogy nem adtam fel és eljöttem idáig.

Nem kaptam meg mindent az élettől, de még számtalan tervem vár megvalósításra, amiben kipróbálhatom magamat és kifejezhetem az ÉNségemet, amiben kiteljesedhetek. Ám amiket nem kaptam meg az elmúlt 3 évben, különösen azokról utólag mindig kiderült, hogy hála Istennek! Imádom a barátaimat, a megmaradt emberi kapcsolataim harmóniában vannak. Amik nem maradtak meg, azokat könnyes szemmel, de tudatos elmével elengedtem. Volt amelyiket kutya kemény volt, de addig mentem, míg ki nem tudtam söpörni az életemből a lehúzó energiákat. Mert NINCS SZÜKSÉGEM rájuk!!!!!

Esténként békességgel fekszem le a szívemben. Úgy érzem a nehezén túl vagyok. Pontosan tudom, hogy jönnek még feladatok, nehézségek, megpróbáltatások az életemben, de azt is tudom hogy már más szinten kapom őket és már egész más szinten vagyok képes megoldani is őket. Ma már van erőm hozzá. Saját erőm és tudásom. Ma már nem engedek be senkit a megtisztított lelki szobámba, hogy sáros lábbal átgyalogoljon rajta. Ma már keményen meghúzom a határokat, de aki a határokon belül van, azért bármit megtennék. A többieknek nem kötelező velem összekapcsolódni és nekem sem velük. Úgy érzem megvan bennem a feltétel nélküli szeretet és elfogadás, de még van akit csak nagyon távolról tudok szeretni. 

Hát Istenem…...fejlődnöm kell.

De tudod mit? Szeretem az életem, szeretem magam és elképesztően büszke vagyok erre az egészre. És egy pillanatig se hidd, hogy ezt azért írom le, hogy kérkedjek vele, vagy az orra alá dörgöljem bárkinek, vagy az irigység sárga démonát csalogassam elő a másikból! Közel sem! Azért írom le, hogy tudd: meg lehet csinálni! Meg lehet csinálni és meg tudod csinálni TE is!

Ez egy folyamat. Itt nem lesznek tüzijátékos, felvonulós, nagy áttörésekkel tűzdelt parádék, amikhez tapsolhat a közönség. Nem! Ez az átalakulás benned zajlik. Ezt az átalakulást években tudod mérni. Ezt nem lehet kapkodva, kierőszakolva, követelve, sírva könyörögve elérni. Adj időt! Adj időt magadnak és a mindenségnek, hogy abban a tempóban vezessen, arra vezessen amerre kell és jó időben, jó helyen lehess az átváltozásod érdekében. Hogy megtapasztald amit kell, mert van amit nem kerülhetsz el akármennyire is bújkálnál előle. 

Ha igazán szeretnéd, ha igazán jól szeretnéd érezni magad a bőrödben és este megkönnyebbülve kifújni a levegőt, hogy: ahhhhh……de jóóóóó!!!! Istenem, de jó nekem lenni, de jó az én életemben lenni, de jó hogy eljöttem idáig!!! , akkor meg tudod csinálni. Gyere, gyere, még két lépés, még három, még öt, vagy bármennyi…….Te csak gyere! Itt állati jó, nem fogod megbánni! Ezt bátran megígérem bárkinek, csak ne add fel!

Mi, akik már megtettük a nehezét, itt várunk rád tárt karokkal, szeretettel, támogatással, egy kis élethumorral, vidámsággal, elégedettséggel, mert az ÉLET SZÉP! Neked is SZÉP! TE csak gyere, mi itt leszünk és tartjuk Neked a pozitív teret a saját példánkon keresztül, a saját megtapasztalásainkkal, a saját örömünk és boldogságunk megosztásával! Te csak gyere!!! ;-)