Hooponoponoo - sikertörténet

Egy újabb sikertörténet tegnapról. (ez is a kishölgy engedélyével, akiről szól a "mese" ami nem mese)

Akiről most írok, 14 éves fiatal kislány.... Ő a legkisebb unokahúgom, Szilvi. Nem volt épp vidám az élete eddig, őszintén mondom én sok sorsot láttam már közelről, távolról, de neki keményen kimérte az élet. Persze tudjuk: mindent mi vállalunk és leszületésünk előtt leosztjuk a lapokat magunknak, de azért mégis....van az a pont amikor az ember azt mondja, ez már sok! Ám nem erről szeretnék beszélni, hanem a siker részéről.

Tegnap este beszélgettünk. Elmesélte milyen elkeserítő helyzetben van - ezt nem részletezem - és hogy mennyire elege van már mindenből. Nincs rajtam kívül nagyon senki, akinek el tudná mondani. Együttéreztem. Egyszer csak bevillant....mondtam neki, ismered a hooponopono-t? Mondja: mit? Mondom nem ismered. Sebaj, figyelj! 

Ezt a négy szót ismételgesd magadban, amennyit csak bírod. Hümmög a telefonba. Elmondom neki sokszor, jegyezd meg, hallgass rám és toljad! Csináld! Ne törődj semmivel, csak csináld! Bízz bennem! Jó lesz!Megígérte és letettük a telefont.

Fél órán belül visszahív. Hallod...ez mi? Én nem tudom mit történik, de egyszer csak bejött hozzám a nevelőapukám beszélgetni (nem szokott) aztán a végén leszúrt azért még valamiért, de akkor sem értem. Most ez mi volt?

Mondom...oké..fél siker. Az eleje jó volt, a vége nem. Semmi baj. Csináld tovább! Ez már elég jó. - nevetünk közösen. 

Mondja Szilvi, nézzük a pozitív oldalát! (14 évesen, baromi sok szar után, csak mondom!) Letettük a telefont. Eltelik még negyed óra, ír sms-t, hogy figyi...itt valami nagyon fura dolgok történik. Én már mosolygok előre.. Sajnos este már nem tudtunk beszélni, de ma elmesélte.

Ismét telefon.....este még egyszer bejött a nevelőapukám és ezt és ezt mondta. Részleteken nem szeretnék írni, ez privát szféra, de a lényeg: olyan váratlan fordulattal állt elő a kislány felé, amire egyikünk sem számított és csak pislogtunk. 

Szilvike szempontjából elképesztő csodás változás kezdődött. Igaz még csak rövid idő telt el, de megígértettem vele, hogy tovább csinálja a hooponopono-t és nem hagyja abba. mondtam, hogy én is beszállok természetesen, egységben az erő. 

Ma jókedvű volt, nagyokat kacagott végig a beszélgetés alatt, felszabadultan és örömtelien. Azt mondta rég nem röhögött ennyit, fáj a hasa. Biztos vagyok benne, hogy ez még csak a kezdete a csodáknak. 

Ő egy 14 éves kislány és a sorsával nem cserélnél, ebben biztos vagyok. DE! Ha neki sikerül, Neked is sikerül!Ha érdekel a technika mert még nem ismered, küldök hozzá anyagot. Ha ismered, csináld!