KÖT- ődés és SZAKíT-ás

Másként látom a világot…….

....de nem tudom másként látni, mint ahogy látom….

Egy reggeli beszélgetés margójára. Csodálatos, amikor egy beszélgetés új alkotásra inspirál. Nincs is szebb a világon, amikor egyik eseményből kibontakozik egy másik. Szívből köszönöm a kérdéseket! Amit itt olvashatsz, csak nagyjából írja le azt, amit ki szeretnék vele fejezni. Próbáld meg a lényeget kivenni magadnak belőle és ne azt nézni mi nem stimmel! Oly nehéz a mögöttes tartalmat leírni sok esetben szavak által, mert oly sokmindenre igazából nincs is szavunk. 

Két ember energetikai tere. Beszélgessünk most párkapcsolatról, de ez lehetne bármilyen más típusú emberi kapcsolat is, de ez valahogy jobban érdekli az embereket. Amikor megismerkedsz valakivel, a két külön energetikai teretekben lévő összes részecske független a másikétól egészen odáig. Nem voltatok egymásra hatással, legalábbis a fizikai síkon a test, az elme, a kommunikáció síkján addig. Egyszer aztán beérkezik a másik=MÁS SíK a Te energetikai teredbe. Először találkoztok egy órára, ekkor az energetikai teredben lévő összes elem elkezd ismerkedni a másikéval és keresi a helyét a közös térben. Átrendeződés, újrarendeződés történik. Olyan, mint amikor átrendezed a szobádat. Egy darabig új, ismeretlen és keresed mindennek az új helyét. Minél több időt töltesz el a másikkal együtt és minél több részecskétek tud egymással harmonizálni, annál több elemetek kötődik össze. Ezek a részecskék vonzzák egymást mágnesként. Ezek mind a háttérben zajlanak, s a tudatalattiban az egyik tér folyamatosan kommunikál a másik térrel. Fura időszak ez, mondják itt dől el minden. Rózsaszín köd.

Köd, mert ködös, nem letisztult, még nem elrendezett. Ez az összehangolás több szinten zajlik egyszerre. Zajlik a felszínen a kommunikáció által, zajlik az érzékszervek által, a test szintjén, történik a szívtérben, a gondolati térben, a tudatos elmében és a tudatalattiban egyaránt. Minél több ponton van egyezés=vonzás, annál több ponton történik egy kötés, pont mint ahogy tanultuk a kémiaórán. Ezekből a kötésekből létrejön egy új halmaz, ami már sem az egyiké, sem a másiké, hanem közös. Ők már kötődnek. Több ponton, több szinten. De mi van akkor, ha nem tudtunk mindenben együtt rezegni, ha mondjuk csak 70 %-ban sikerült összekapcsolódnunk? Ilyenkor egy idő után elkezdjük azt érezni, hogy valami nem stimmel. Az egyik elem nem stimmel a másikkal. Illetve sok elem nem stimmel sok elemmel. Nem mindig tudjuk megfogalmazni melyik melyikkel, de nincs egyezőség. Ilyenkor mondunk olyanokat, hogy nem bírom elviselni ahogy szuszog, nyafog, nyávog, erőszakos, tolakodó. Nem bírom a hangját, az illatát, a bőre érintését, stb, stb…..ezek a felszínen vannak. Kérdezhetnénk ezt miért nem az elején vetted észre? Sőt…van hogy csak évek múltával? Mert sok esetben a nagy kavarodásban, ezek nem tisztultak még le, nem érzékelhetőek, hogy pontosan ki-kivel van. Vagy…az évek alatt újabb átrendeződések történtek a térben, s ami korábban kompatibilis volt, az idővel mássá lett. 

A változás örök….s benne mi is változunk. Emiatt van az, hogy ha a gondolkodásmódunk, a körülményeink, a világnézetünk, a szokásaink, az érzésvilágunk megváltozik, s azzal együtt ugyanaz a másikban nem, akkor könnyen lehetséges hogy a mágneses vonzás, mágneses taszításba csap át. Ezzel pedig egyikünk sem tud még pontosan számolni. Feltételezéseink vannak, téziseink vannak, elképzelések és módszereink, amikkel próbáljuk kimatekozni ki-kivel passzol, vagy passzolhat, de legyünk őszinték….ki tudja ezt pontosan megmondani? Ezek után vagy igen, vagy nem, de az biztos. Mindent egybevetve nem véletlenül mondják, hogy egy kapcsolaton folyamatosan dolgozni kell, nem kapjuk készen. Csiszolni rajta…mert van ám, hogy az egyik részecske / elem a másikkal csak akkor lesz együttálló, egybeolvadó, ha csiszolással formára alakítják egymást. Formálják egymást. 

De mi van akkor, ha van egy olyan százalék, amit már tényleg nem lehet egymáshoz illeszteni és olyan taszítás jön létre, amikor azt mondjuk….ezt én már nem bírom tovább. Vonzz is, de közben taszít is. Van egy része amit szeretek, de van amit utálok. Ismerős? Ilyenkor jön az elhatározás, hogy akkor szakítsunk. De mit szakítsunk meg? A kapcsolatot, a kapcsolódást…mondjuk. Minek a kapcsolódását, hiszen a fizikai síkon nem fogjuk egymás kezét éjjel és nappal..ugye? A fentieket továbbgondolva nagyon egyszerű. Azon elemek kapcsolódását, amelyeknek amúgy sikerült összeállniuk eggyé. Igaz, hogy a többinek nem, de volt aminek igen. S mivel egyfajta mágneses erő az, ami egyben tartja őket vonzásával, ezért annak elválasztásához, azaz szakításához erő kell. Van, hogy nagyon nagy erő. /húzz szét két mágnest a valóságban, s ha egymáshoz túl közel engeded el őket, hoppp…máris visszarántják egymást újra/"

Erősnek kell lenned! Ott tudod hagyni!" - Hallottad már? Vagy mondtad már magadnak? Hát igen. A szakításhoz erő kell, mert erő tartja egyben az elemeket, melyek attól hogy szeretnénk véget vetni a párkapcsolatnak, attól még elég erősen kapaszkodnak egymáshoz. Nem mind, csak valamennyi belőle: "Utálom ahogy nevet, de imádom ahogy hozzám bújik." "Utálatos egy alak, de úgy szeretem!" "Megőrülök már tőle, de hogy tudnék élni nélküle?" 

Ezek és hasonlóak játszódnak le a felszínen, a látszat térben. S mindeközben a mélyben az elemek még mindig kötnek. Kötődnek. Nem mellesleg amikor valaki nem akar elköteleződni, a háttérben fél attól, hogy nem lesz elég ereje /erő/ ahhoz, hogy szétszakítsa az összekötött szálakat, ha épp arra volna szükség a későbbiekben. Nem elég erős hozzá. Azt hisszük nem elég erős kötődni, valójában nem tartja magát elég erősnek ahhoz, hogy szakítson, ha kell. Mert az nagy energiát és intenzitást igényel, ha túl erős a kötelék. Szóval amikor úgymond ezer szállal kötődünk egymáshoz /ezt is biztosan hallottad már/ akkor igen nehéz ezeket egyesével elvagdosni. S ami az érdekessége, hogy van amikor nem is sikerül minden szálat ténylegesen elvágni, egy láthatatlan térben tovább rezegnek együtt anélkül, hogy tudatosak volnánk rá.   

Ezért lehet, hogy két ember 5 év múlva véletlenül összefut az utcán és még dobban egyet a szívük. Mert felismerik egymásban azon részeiket, amik még mindig együtt tudnak / tudnának rezegni. Ilyenkor szelíden figyelmezteted magad, hogy jah….de emlékszem miért hagytam el….ezért és ezért..hagyjuk…..annyira nem is volt jó 

A szakításhoz erő kell. Igen. De amihez ennél is nagyobb erő kell, az az összecsiszolódási folyamat, az az évekig tartó összehangolás. A folyamatos súrlódás elviselése azon a kis területen ahol nem stimmel, azért a nagyobb területért, ami pedig igenis, nagyon is…….stimmel. Ezt azonban csakis az a két ember tudja eldönteni, akik érintettek benne. Hisz ne feledjük, Ők adják hozzá a részecskéiket, az elemeiket, sőt egyiket másikat be is áldozzák egy nagyobb, szebb, több, vagy jobb létrehozásáért. A közös területért, amiben közösen rezeghetnek immáron EGYÜTT, tovább…..

Lélek Tükör