Miért történnek velünk rossz dolgok? - kérdezzük

Mindig azt kérdezzük miért történnek Velünk rossz dolgok? 

Szeretném nektek egy nagyon szemléletes példával megmutatni. A mellékelt ábra a tudati rezgésszintet mutatja lentről felfelé (ezzel is dolgozom a life-on). 

Ahogy többször elmondtam az emberek nagy többsége a 150-es tudati szinten van napjainkban. Elég rosszul hangzik tudom, de ha megnézed a harag sokkal jobb, mint a fásultság például. Legalább dühös, legalább van benne valami, ami viszi előre, legalább van benne élet. 

És akkor nézzük miért is jó, ha történik velünk valami rossz? 

Vegyünk egy példát, hogy valaki eléggé lent van a tudati skálán és úgy érzi nem haladnak a dolgai, úgy érzi nincs kiút és úgy érzi megette a fene az egészet. Ő már nem akar semmit, nem vágyik semmire, nem érez semmit, hagyják Őt békén. 50-es rezgésszinten van. Na ekkor "szegény embert az ág is húzza" alapon jön egy csapás. Tételezzük fel, elveszíti a házastársát. Tudom durva példa, de figyelj: ettől igen szomorú lesz természetesen. Amúgyis minden rossz volt, most meg egyedül maradtam a világban a bajaimmal. Első lépés a bánat. Ennek jelen esetben örülünk, mert lépett egy szintet felfelé, kimozdult a fásultságból, most már 75-ösön van. Sajnálatos, hogy ennek hatására, de valószínű más nem tudta volna megmozdítani az illetőt. Ha ezen túl van, jöhet a félelem. Szuper igaz? Mert a félelem meg már a 100-as. A mi lesz ezután? Mi lesz most velem? Mihez kezdjek magammal, a gyerekekkel, stb? Kicsit később átmegy a vágyakozásba, bárcsak még mindig itt lenne, a hiányból fakadóan elindul a vágy. 125-ös. S mivel vágyát már nem tudja kielégíteni, következik a harag. Dühös lesz az egész helyzetre, a világra, magára, az elhunytra, 150. Már 4 szinttel feljebb van. Furcsa ugye? Majd jön a gőg, az ellenállás, a büszkeség szintje, ahol a csakazértis megmutatom, hogy élek, hogy továbbmegyek, bebizonyítom hogy tudom én jobban is csinálni az életet, hogy érted Drágám, hogy büszke lehess rám. (ez csak egy példa továbbra is) De legalább már 175-nél tart igaz? És ezek után összeszedi minden bátorságát és elkezd merni élni, újra élni. 200-as. 

Nem úgy, ahogy korábban a fásultság, az érdektelenség, a nemtörődömség szintjén. Mert azért lássuk be amikor közeli személyt veszítünk el, minket is megcsap a halál szele és egy kicsit megrázzuk magunkat, hogy jajj… Ha már a bátorság szintjére feljutott, onnan kinyílik a tudat, befogadóbb lesz új kérdésekre, új gondolatokra, például hogy hol lehet a társam most, vajon figyel-e rám odafentről, vajon lát-e engem és vajon boldog-e odaát……? 

Hát ezért jó nekünk, ha valami rossz dolog történik velünk. Magasabb szinteken is hasonló a dinamika, de ott már más szintű megélések vannak, másként fejlődünk általa, de hogy fejlődünk, az biztos. 

Lélek Tükör