Mit értem el eddig a spiritualitással,

Mit értem én el eddig a spiritualitással?

Azok, akik nagyon igyekeznek távol tartani magukat a spiritualitástól és bele vannak ragadva az anyagba, mindig ezt kérdezik elsőként. És mid van már? Megnyerted a lottót a vonzás törvényével? Lett új házad, autód, jobb munkahelyed, új pasid / nőd, nagy szerelmed, új vállalkozásod? És mennyi pénzt keresel ezzel? Meggazdagodtál már? Régen nagyon bántottak ezek a kérdések mert éreztem, hogy nekik csak ez számít és tudnom kell felmutatni valamit ezeknek az embereknek ami meggyőzi őket arról, hogy amit csinálok az nem hülyeség és légből kapott álmodozás a nagyvilágba. 

Sok anyagba szorult ember azt gondolja, hogy a spiritualitás menekülés a valóság elől fűhöz, fához, bokorhoz és semmi nem kézzelfogható abból amit hablatyolnak ezek az elszállt emberek. A másik tipikus reakció: hogy jó akkor mondd meg a jövőmet, tessék! Akkor majd elhiszem, ha látom. Dehogy hiszi! Dehogy hiszi! Meg fogja magyarázni, hogy nem is pontosan azt mondtad, hogy jól van ebbe is bele lehet magyarázni dolgokat és hogy ezt Ő csinálta magának, mert ha akkor és ott másként dönt, rögtön megváltozik a végkimenetel. Ott a pont. A vicces, hogy ennyire kiszámítható az ember. 

Nah…hát ezek azok a személyek, akikkel már nem foglalkozom. Ma már senkinek semmit nem akarok bizonyítani. Senkivel semmit nem akarok elhitetni. Kinek-kinek hite szerint. Ők még nagyon nem látják azokat az összefüggéseket, amit nagyon is érdemes volna látni, ha az ember jobb sorsra vágyik. De az melós. Tudom én. Tudom, mert ezt az utat járom. S amikor leírom vagy elmondom az elért sikereimet – ami számomra sikert jelent – azt nem dicsekvésből teszem, hanem inspirációnak szánom. 

Azoknak, akik szintén dolgoznak önmagukon. Ezért visszatérve az eredeti kérdésre: mit értem el eddig a spiritualitással? 

Igen, lett új munkahelyem. Több is. Mindig amilyet épp vágytam, amire épp akkor és ott szükségem volt. De amelyik valamiért nem tetszett, kiigazítottam a teremtésemet és pontosítottam. Akkor lett új munkám. Azután egy másik. Mostanra találtam meg azt, ami anyagilag is megfelel (nekem), ami mellett van szabadidőm, hogy másokat támogassak (mert ez nekem fontos) és pénzben is jó-jobb-legjobb. Elköltöztem először egyik helyre, majd finomítottam a teremtésemen és egy másik helyre. Tudom, hogy innen újra tovább fogok lépni, mert már új vágy lebeg a szemem előtt. És amikor kérem, megkapom. Lépésről-lépésre egyre feljebb és feljebb. Nem szedem hármasával türelmetlenül a lépcsőfokokat, mert orra bukok, de minimum elfáradok. Ráérek kivárni a megfelelő időben, a megfelelő helyen, a megfelelő teremtéseimet. Ma már megvan az a nyugalmam, amire mindig is vágytam. 

Akkor indulok el a nagyvilágba, amikor szükségét érzem és akkor vonulok vissza, amikor szükségét érzem. Ma már nem tartok fent terhelt kapcsolatokat másokkal. Szabad lettem. A hozzám közelálló emberekkel harmonikus kapcsolatokat ápolok, a béke jellemzi, a kölcsönös támogatás és ha néha-néha kibillen, szeretetteljes megoldásokat keresek még akkor is, ha épp egy-egy pillanatra elkap a harci kedv. Mert ma már tudom: nem éri meg! Békében vagyok önmagammal, a világgal. Jó a kedvem az időm 90 %-ban és a maradék 10 %-ot sem élem meg tragédiának, mert tudom hozzám tartozik, az élethez tartozik és úgyis elmúlik. Holnap már úgysem lesz olyan vérremenően fontos, mint a mában. Ez egy ilyen nap. Nem kell mindent felkapni. 

Ma már tudok egy magasabb nézőpontból ránézni az életre. Ránézni az ÉN-emre. Ma már szeretem magam tiszta szívből és a legjobbat kívánom magamnak, a legjobbat igyekszem megteremteni, mert nekem ez jár! Tudom, hogy van amikor szívem szerint én is toporzékolnék hogy még nem kaptam meg mindent abból amit szeretnék, de azt is tudom hogy pont ezekben a pillanatokban kell sokkal tudatosabbnak lennem, mint bármikor máskor. Örülök az életnek. Örülök a lehetőségeknek. Igyekszem kihasználni azt, ami felém közeledik és nem elherdálni. Annyi mindent tudnék még írni, de az is csak egy kis szegmense lenne annak, amit elértem a spiritualitással. Azt is tudom, hogy sokan ezt irigylik azok közül, akik közben fújolnak nagy hanggal. 

Én nem irigylem a milliókat mások zsebéből, sőt elismerem az elért eredményeiket. Én nem irigylem a jó autókat – bár szeretnék és törekszem rá. Nem irigylem a külföldi nyaralásokat – ahova amúgy nem is biztos hogy mennék. Én nem irigylek semmilyen gazdag életet, mert az én értékrendszerem szerint gazdagnak gondolom magam. Nem azzal a mértékegységgel amivel a pénzügyileg gazdagok mérnek, hanem a szívemmel. Én azt kívánom minden gazdag, tehetős, jómódú embernek, hogy a belső világa legyen pont olyan ragyogó, mint a külső világa, amit megteremtett! Tudom hogy van ilyen is, de azt is tudom, hogy elenyészően kevés. Azt kívánom mindegyiknek egytől-egyig, hogy jól szerepeljen a következő kis teszten: csukja be a szemét egy pillanatra. Most képzelje el, hogy nincs semmije. Semmije abból amit eddig felhalmozott. Várjon pár szívdobbanást! Ha ebben az állapotban ugyanazt a belső ragyogást éli meg, mint amit a külső ragyogásban keres, akkor pipa. De ha azt tapasztalja, hogy mint ember, mint érző lény, mint lélek, mint szerető szülő vagy gyermek elbukott, akkor én meghagynám neki a külső gazdagságát és megtartanám a magamét magamnak, mert nekem az enyém ez esetben biztosan többet ér. Nekem igazából mindegy ki hogyan él. Mindegy ki mit tart értéknek és mértéknek. 

Azt tudom, hogy nekem mi fontos, mi szerint élek és ez ad egy olyan belső tartást, amit nem befolyásolnak külső körülmények, ami nem függ semmitől és senkitől. Én azt gondolom ha az ember ezt el tudja érni, a többi már tényleg csak külsőség. A sok pénz, a vagyon nagyon jó dolog, de önmagában mit sem ér, ha közben a lélek belül kiüresedett. De ki mint vet úgy arat, ki-ki eldönti számára mi a fontossági sorrend. Én már nem akarok senkit semmiről meggyőzni….. Talán ez az egyik legfontosabb elért eredményem a spiritualitással. Áldás!