Nőtársaimnak....

Drága Hölgyek, Lányok, Asszonyok, Kedves Nő társaim!

(Szókimondó, kemény írás következik, de ez is én vagyok, ez is bennem van. Ahogy a nagyon cuki, nagyon kedves, nagyon aranyos, nagyon szeretetteljes, megértő, úgy a nagyon határozott, nagyon szigorú oldalam is! Most a megmondóbbat vettem elő, nem mindenki fog szeretni érte, de nem is ez a célom)

Nő és Férfi, párkapcsolat, társkapcsolat, szeretet és szerelem..

Hová hagyjuk még lesüllyedni ezeket a miNŐségeket? Hová, meddig megyünk még lefelé? A férfi jön(ne), kopogtat az ajtón, a NŐ választ, választ ad: IGEN vagy NEM. Bejöhet az ajtón, vagy nem jöhet be. Ez bonyolult? Nem hinném.

Mi alapján dönt a NŐ? A saját értékrendje, értékrendszere alapján. Mire tartja Ő magát? Milyen kapcsolatra tartja magát méltónak? Hová pozícionálja saját értékes Önmagát, hogyan értékeli azt, aki Ő maga?

Erről pedig minden áldott nap dönt, minden pillanatban. Mit engedek meg a másiknak, mit tehet meg velem, meddig engedem be, meddig fogadom be önmagam szentségébe. Vagy tán határtalanul? Bármit megtehet? Hazudhat? Csalhat? Becsaphat? ígérhet és eltűnhet, majd kedve szerint újra feltűnhet, ha egy kis melegedésre vágyik a tűznél? Aztán tovatűnik lepisilve a parazsat is? Ha lehet, más már ne melegedjen ott - alapon......igaz?  Na de tényleg? Hát nincs a Nő-ben már semmi méltóság?

Hahó! Itt tartunk ma zömében! Ez megy kint a nagyvilágban! Nőket hallgatok sorra arról, hogy a férfi így, úgy, ezt tette, azt tette, így bánt vele, amúgy bánt vele, de kérdem én: hol voltál mindeközben TE? TE, aki ezt hagytad neki? Aki nem állt ki magáért, aki nem szabott határt és nem mondta azt, hogy: na most húzz a francba és kívül tágasabb! Ne csukd be az ajtót, mert én szeretném rád vágni, kösz! Ez az én ajtóm és akkor csapkodom, ha kedvem tartja.

Kemény szavak? Meglehet. De nem kemény-e az, amit sok esetben hagyunk hogy Velünk megtegyen az "erősebbik" nem, egy kis nyomorult szeretetért? Ami nem is szeretet, mert az igazi szeretet, a SZER-ELEM ilyet sose tenne Veled. És TE se tennél soha magaddal, ha igazán szeretnéd önmagad.

Azt mondják az érzelmekbe nem lehet beleszólni és aki szerelmes úgysem hallgat senkire. Hiába is mondjuk neki, hogy szálljon ki a kapcsolatból úgysem fog addig míg……míg? Kérdem én. Míg mi nem lesz? Egy barátnőm felhatalmazásával élő – sajnos rossz – példaként felhozhatom őt. Míg a férfi aki oly szerelmes hogy se lát se hall….lefejel úgy, hogy majdnem betörik a fejed? Ez normális emberek? Vagy míg lelkileg addig nem gyötör, míg ezer szilánkra nem törsz szét? Nyugtatót szedsz? Szorongsz? Mert nem vigyáz Rád? Nem óv? Nem félt? Nem is érti mit kéne neki tennie egy NŐ-vel. De bocsánat hogy ezt mondom beleértve magamat is – mert nekem is jutott több minden cifraság már – az ilyen alak egy igazi NŐ-nek a közelébe se mehetne. Mert egy IGAZi – önmagához igaz – NŐ a lábát se törölné meg benne tudod? Ahogy drága jó – megboldogult – nagymamám mondotta volt: a gatyájára foltnak nem kéne!!!!

Szóval míg TE tenmagadat nem emeled egy magasabb szintre, addig a férfitól ne várj semmit, vagy legalábbis semmi jóságot! Csak vinni fog, kizsigerel, kiaknáz, kiüríti az éléskamrádat és fütyürészve távozik, majd elmeséli a világnak hogy mennyire pórul járt. Szegééééény szegééény...jajjj neki! Most háromra egyszerre sajnáljuk őt.....természetesen.

S míg TE összeszeded magad annyira, hogy egy újabb félkegyelműt befogadhass a kegyeidbe – szinte már könyörögsz érte – addig az előzőt pontosan annyira érdekli a sorsod, mint egy lőtéri agyaggalambot. Bocs, ez van.

És akkor most először szólalnék meg Ikerláng és Lélektárs ügyben…. itt is kapaszkodj!

Én mindent értek és mindent elhiszek. Az Egy igaz társat, az előző életbeli hatalmas tragédiába torkollot szerelmi történeteket, amikor nem lehettetek egymáséi, a borzasztó sorsokat amiket most megéltetek és most gyógyítani találkoztatok egymást, meg az Ikerláng és Ikerlélek csodáját, ami az égben rendezett és hivatott arra, hogy örökig egymással legyetek.

Hurrá!

Csak tudod bármi is legyen igaz ebből – egyébként az igaz, amit befogadsz – és legyen bármilyen fennkölt és égi rendeltetés és hívás, az is csak azoknak szól, akik magasan rezegnek! És cseszheted, ha ezt az egész magas rezgésű szent kapcsolatot alacsony szinten próbálod megoldani.

Hármas kapcsolatban van szegény, nem tud dönteni, nem tud lépni felém, nem érzi, pedig éreznie kéne, most vesztette el a vállalkozását, kutyáját, a macskáját és a hintalovát. Bocsánat! Hülyeség! Kifogás, kifogás, kifogás!

Ha egy férfi jól tud kapcsolódni egy nőhöz és nem fejből, észből, érdekből, kényelemből, akkor az megteszi amit meg kell tennie. Ha nem tiszta szívből kapcsolódik, akkor nem. Erre pedig kedvesem TE tanítod meg! Hogyan? Azzal hogy megmutatod neki a legmagasabb NŐ-i minőséget, ami csak kifér belőled és ha mindezek ellenére sem teszi meg a lépéseket, akkor az az Ő döntése, Te pedig emelt fővel elfogadod! Ennyit tehetsz. Méltósággal! És elengeded. Pá, isten legyen Veled! Ezzel vívod ki a tiszteletet önmagadnak, mások és önmagad részéről egyaránt. Nem sírva, zokogva, drámázva, szenvedve, könyörögve, panaszkodva, a földön kúszva mászva (képletesen szólva) Hát milyen Nő az olyan? Kell az egy férfinak szerinted? Ha férfi lennék, nekem ugyan nem kéne akkor se, ha Ikerláng vagy bármi másnak is címkézzük fel. És nehogy azt hidd, hogy azért mert nem látja, nem tudja! Energiákban, energiákkal élünk! A férfi pont úgy érzi az energiákat mint a NŐ, maximum nem annyira tudatos rá. De érzi! Nyugodj bele, hogy ikerláng ide vagy oda, ha maga alá gyűr, úgy fog belőled hülyét csinálni, hogy öröm lesz nézni, mert megteheti….mert hagyod. TE! Neki….

Drága Hölgyek, Lányok, Asszonyok, Kedves Nő társaim!

Emeljük a szintet, tartsuk magunkat eredeti méltó helyünkön! Emeljük fel a fejeket és ezzel egyidejűleg tanítsuk meg a férfiaknak hogyan kell bánni velünk, hogy végre ők is méltó helyükre kerülhessenek, mert szükségünk van egymásra ebben a duális világban, s bár jól elvagyunk nélkülük is ideig óráig, szeretjük a férfi társaságot, a férfit mint társat, szükségünk van rájuk, ahogy nekik ránk, de kiemelem újra: a FÉRFIT! 

Az oda vezető útra pedig az első lépést nekünk kell megtennünk, a NŐ-ség felé. Tetszik, nem tetszik, ez van, a NŐ a befogadó. És minden férfi cseszheti, ha a NŐ nem fogadja be. És mondhatják a férfiak gúnyosan nevetve, hogy de akkor mi sem leszünk …..megszeretgetve éjszaka, én meg erre azt mondom szajhát vehetnek bármikor bárhol, de a NŐ-i minőség, a lélekkel való kapcsolódás szentségének vesztesége ennél sokkal, de sokkal nagyobb…..szóval lehet gondolkodni ki nevet a végén és ki sír…..a nő egyedül is teljes kedves barátaim, mert Ő a kehely, az Edény = Eden = Éden.

Ha érdekel ennek a háttértudás tananyaga, ha mélyebben szeretnél megértésre jutni a nagy egészben, ajánlom szeretettel figyelmedbe ez az oldalt:

https://www.youtube.com/channel/UCsCprgy4yhLuMzq5p4mLUcQ

Amit én itt leírtam, ez csak a jéghegy csúcsa, csak összefoglaló.

Akinek meg nem inge, nem veszi magára!

Hajrá lányok, hajrá!