Szférák rendje

Kinek-kinek hite szerint – avagy a Szférák rendje

Időnként olvasok írásokat – de még jobb amikor hozzászólásokat, nagyon meg tud lepni emberek mit képesek gondolati szinten gyártani maguknak. Mind pozitív, mind negatív irányba. Az emberi elme csodálatos és ez így is van. Csodálatossága abban rejlik, hogy bármilyen elképzelést fel tud építeni mint hitrendszert és abba kapaszkodva, azt Univerzális szintre képes kiterjeszteni. Ezek után a gondolat teremtő erejével pontosan ezt az elképzelést fogja megtapasztalni a fizikai valóságban és ezzel már visszaigazolást is nyert önnön állítására. 

Ha valaki azt hiszi, hogy a világ egy gonosz, rossz, veszélyekkel teli hely ahol mindig küzdeni és harcolni kell, akkor az úgy is lesz számára. Mindenhol és mindenben ezt fogja tapasztalni, majd bizonygatni kezdi a többiek felé azt, hogy lám-lám itt van tessék! Én megmondtam. Ugyanez igaz a másik végletre is, ha úgy él valaki hogy a világ egy rózsaszín cukormázas, édes élet, mely bőséget és áldást tartogat számára minden sarkon, akkor neki az lesz a valósága, a visszatükröződés számára is ezt fogja visszaigazolni odakintről. Az ilyen emberekre mondjuk, hogy álomvilágban élnek és nem a valóságban. De ha jobban belegondolunk, semmivel sem másként álmodik mint bárki más, csak Ő a legjobbat álmodja önmaga számára. 

De mi a valóság valójában? A valóság pont az, amit tapasztalsz. Ám ha végignézed az előzőt, mit fogsz tapasztalni? Azt amit a gondolataidban legyártasz magadnak. Itt lép be a vonzás törvénye, a gondolat teremtő ereje, a tudatos teremtés és a többi. Ha poklot gondolsz, azt éled. Ha mennyországot gondolsz, azt éled. A valóság pedig ezen gondolatok multidimenzionális összessége. Egyik sem valóságosabb a másiknál, ugyanakkor mindegyik egy-egy álom. Na most akkor feltehetnéd a kérdést, hogy mit is álmodj? Végeredményben azt, amit akarsz. Mert az a Te valóságod. S nincs valóságosabb annál, amikor ezt megérted. A valóság az, hogy Te álmodod a valóságodat. 

S ha most lépünk egy nagyot és elhaggyjuk e földi síkot – azaz levetjük a földi testet – "amint lent, úgy fent, ami bent az kint, ami kicsiben, az nagyban……"Átugrottunk a szférákba. Amit itt éltél, aszerint mégy tovább. Aki hithű vallásos, az a vele azonos rezgésen lévő szférában találja magát. Az már mindegy, hogy ezen belül melyik vallás. A vallás, az vallás ott is. A gondolat minősége számít. Aki pénzéhes és csak a matériában találja meg önnön kiteljesedését, az a hasonlóakkal fogja magát egy térben találni. Aki a zenében, a festészetben, a múvészetben hisz, a hasongondolkodásúakkal lesz egy helyen. Aki a testi élvezetekkel azonosult, az ott is abban keresi önmagát. Igy van felosztva a fátyol mögötti lét 7 légköri gyűrűre, azon belül 7 szférára…..7X7 azaz 49, ám ez még mindig a keretek közötti lét, csak sokkal finomabb létsík, nem olyan sűrű, mint a testet öltés. 

Itt zajlik a fejlődés egy következő szintje, itt készül a lélek a következő leszületésére és törekszik mindig magasabb szférákba való emelkedésre, mert az utolsó lépés visszatérés az Isteni létezésbe. Ez egy olyan késztetése a léleknek, vagy nevezzük hívásnak, vágynak, amire nem tud nem-et mondani, egy olyan erős hívás a Szent Szeretet Terébe, ami mindannyiunkban mint Isteni mag el van ültetve. Ezt nevezzük másként fejlődésnek is. A lélek tanul a tapasztalatokon keresztül, hogy úgymond méltó lehessen belépni oda, ahonnan egyszer eltávolodott. Ez az Isteni feltétel nélküli szeretet. Nem arról van szó, hogy Isten nem szeret (bűn és bűnhődés), hanem a lélek tartja távol magát ettől a tértől, mely az Isteni Szent TÉR. ítélkezés nélküli, feltétel nélküli, mindent átható, mindent megbocsájtó, megértő, stb... Ez egy energiamező. De ebbe az energiamezőbe csak akkor térhet vissza, ha már teljes egészében készen áll rá. Minden ami ettől eltérő, nem rezeg abban a térben, nem passzol, nem egységes, nem harmonizál vele, az nem képes ott megmaradni, nem képes benne maradni, ott létezni. 

A létezésnek ezen formáját emberi elmével pedig fel sem tudjuk fogni, az ezt kifejező szavak ezért olyan furcsák és már-már kautikusnak tűnőek, itt energiákról és rezgésszámokról van szó, a forrásról, az eredetről. Ha a fenti állításokat (melyekről már nagyon sok információt kaptunk az emberiség és/vagy korábbi civilizációk létezése óta) elfogadjuk, akkor most jön a java. Megérkeztél egy bizonyos szférából, mint lélek. Az, hogy melyikből nagyon sokat elárul a vállalt feladatodról ebben a földi inkarnációdban. (ezt meg lehet nézni egyénileg és hogy továbbmenjünk, az emberi kapcsolatok terén is nagyon sok megértést képes hozni ez a fajta tudásod) Ott a feladatod, ott a hívásod, küldetésed. Természetesen a cél, hogy magasabbra törekedj mint lélek. Magasabb megértésre, magasabb (gyorsabb) rezgésszámra. Attól függően, hogy hogyan sikerült ezt teljesítened és itt milyen gondolatok uralják az életedet, milyen minőségben éltél, mit álmodtál, azt álmodod tovább odaát is. Ugyanis a halál nem egy olyan vízválasztó (de erről már beszéltem korábban is), ami nullára eltöröl mindent és hopp, egy egészen más rezgésszámra ugrik a lélek, mintha misem történt volna, mintha ez az élete meg sem történt volna. Nem! 

Ahol itt befejezed, ott folytatod odaát. Tehát….indultál egy szférából, kitűztél a fejlődésednek egy célt (ez a sorsterved), amit lejöttél teljesíteni és azt vagy sikerült, vagy nem. Ha sikerült, akkor az eredeti célnak megfelelően egy magasabb szférába térsz vissza, hiszen fejlődtél, feljebb emelkedtél. Ha nem sikerült, jó esetben maradsz ott ahol voltál, erre mondjuk hogy elpocsékolt élet. Nem sok értelme volt, csak jót éltél. A legrosszabb verzió globálisan nézve, ha még vissza is lépsz, mert annyira beleragadsz az anyagba, hogy még lejjebb süllyedsz ahelyett, hogy felfelé meneteltél volna. Az anyagnak súlya van, lefelé húz. Nagy feladat efölé emelkedni emberi testben, de ha nem volna feladat, nem hívnánk annak. 

A szellem=tudat szintjéről nézve igazából mindegy hány életen át oldod ezt meg, mindegy hányszor születsz le és pepecselsz itt újra és újra, de emberi szemmel nézve mégsem mindegy hány szenvedő kört kell még végigcsinálnod, ugyanis a lélek is képes elfáradni. Nem véletlenül szoktuk ezt mondani: fáradt vagyok lelkileg. S persze két élet között újratöltődik és regenerálódik valamelyest, de terheinek életen át tartó cipelése, értsük meg: fárasztó. Nem véletlenül fáradtak az öreg lelkek. Azért a jó hír, mindig van miből meríteni (energiát). Van egy bizonyos szint, egy bizonyos állapot, amikor még földi testben is képes ebből kiemelkedni és töltődni, az erre szolgáló technikák egyike például a meditáció. Nem divatból, vagy jópofaságból terjedt el napjainkban széles körben hanem azért, mert már nagyon nagy szükség van rá ahhoz, hogy képesek legyünk arra a bizonyos nagy ugrásra emberi testben, ami már a vízcsapból is folyik.

 Szerinted miért? Játékból? Viccből? Nem kevés a tét most! Nagyon nem mindegy hogy globális szinten merre vesszük az irányt! Nem szeretnék senkit riogatni, de vannak szférák, ahová nem annyira jó visszamenni, ezt nevezi sok vallás pokolnak. Mostanság meg pláne nem ajánlatos oda visszatérni! Olyan értelemben nincs pokol, ahogy azt klasszikusan olvashattuk évezredeken keresztül a félelemkeltő (nagyon jól benne tart amúgy) kinyilatkoztatásokban, de olyan értelemben van, hogy bárki meg tudja teremteni a saját poklát mind idelent, mind odafent (odaát). Pontosan azért van szükség tudatosságra és megértésre, hogy ezt már ne csináljuk tovább magunkkal, a lelkünkkel, a tudatunkkal, ne gyártsuk tovább feleslegesen a saját kis karmaköreinket, szenvedéseinket, fájdalmainkat, pláne ne másokkal egy csokorban, mint például családdal együtt. Lehet hogy jó "móka" volt eddig, de a nagy próféciák a nagy változásokról pont ezt sugallták. Nem világvégét, nem a Föld pusztulását, az emberiség végét, hanem a lélek egyfajta ciklikusságának végét, mely lezárul. Itt a vége fuss el véle…..s nagyon nem mindegy, hogy a mostani időkben (itt időpontokat nem érdemes jósolni, mert ahogy emelkedik a rezgésszint, úgy gyorsul az idő, kiszámíthatatlan emberi léptékkel) innen, hová térsz vissza. NAGYON nem mindegy……ébredj! 

LélekTükör