Szombat esti gondolatok 2024.05.18.

Létezik-e olyan hogy tökéletes kapcsolat?

Úgy gondolom, hogy igen is meg nem is. Attól függ hogy mit nevezünk tökéletesnek? Ha azt, hogy mindig minden rendben van és minden szituációban mindkét fél tökéletesen helyt áll, tökéletesen reagál, cselekszik és gondolkodik, akkor nem létezik. Ha azt jeleni, hogy minden helyzetben mindkét fél törekszik arra, hogy a legjobb tudása szerint, a legjobb szándékkal, a legtöbbet hozza ki önmagából és a másikból, majd ennek következtében mindig visszaáll a lelki béke, harmónia és az EGY-ség élménye, akkor nagyon is létezik.

A számomra tökéletes kapcsolat alapja az, hogy mindent meg lehet beszélni. Teljes őszinteség, feltétel nélküli bizalom van jelen. Enélkül biztosan nem megy. Hogy ez létezik-e? Igen, létezik….de idáig eljutni….kő kemény meló és nem fáklyás felvonulás színes ruhákban….őszintén mondom, tapasztalatból mondom.

S hogy mire van szükség ehhez? Elképesztő sok önismeretre, tudatosságra, megoldásra való hajlandóságra, rugalmasságra, kommunikációra mely szeretetteljes, némi önfeladásra és befogadásra, magasabb szintű rálátásra, lelki érettségre és kő kemény elhatározásra. Az elhatározás pedig nem másról szól, mint arról hogy MI EGYÜTT akármi is történjen kívül vagy belül. Együtt és PONT.

Nos ez az, amihez csak igen kevesen éreznek magukban belső lelki erőt, energiát, vagy kellő elszántságot. Ez kicsit olyan, hogy nem mindenkiből lesz olimpiai bajnok, mert azt sem adják ingyen. A legtöbb ember ha végig gondolja mit kellene ahhoz tennie, hogy egy sportágban olimpiai aranyérmet szerezzen országának, hamar rávágja hogy nyugodtan legyen másé. De azért elmélázik pár percig milyen jó érzés is lehet átvenni azt a fránya kis korongot, de neki ugyan annyi munkát meg nem érne….

Hát így van ez kb a tökéletes kapcsolattal is. Csak igen kevesen hajlandóak megtenni azokat a lépéseket, amik ehhez szükségesek, ám erre már jóval többen áhítoznak, mint egy nyakba akasztható – aztán falra – éremre. De itt az áhítozás önmagában semmit sem ér, eredményt nem hoz. Hogy miért nem tesznek mégsem az emberek – a többség – érte semmit? Meglátásom szerint, mert fogalmuk sincs, hogy az eredmény pontosan micsoda. Csak elképzelések, akár tündérmesék vannak a fejekben, ám az elme a következő pillanatban azt mondja….áhhh ilyen úgysincs….vagy áhhhh…ez úgysem lehet az enyém és az ügy le is van zárva részéről. Néha napján ismét felüti a fejét az ábrándozás, de a cselekvés hiányában ismét visszaesik a jég hideg logika és szerinte realitás szintjére, s életek így vesznek el a hétköznapok "józanságában". Ez hívjuk mi józan gondolkodásnak. Pedig ha tudnák, ha értenék, ha csak sejtenék hogy mi az eredmény, nem kis túlzással de lehet ölni is képesek lennének érte. Nem akarok nagy szavakat használni…de mégis….nagy szavakat akarok használni mert még azokkal is csak a szélét tudom érzékeltetni annak, mit jelent a tökéletes kapcsolat a mi valóságunkban, mit jelent azzal a TÁRSsal összekapcsolódni, aki igazán nekünk való.

De kedves barátaim…..ezért dolgozni kell! Keményen! Bármi áron! Önmagunkon túl, az üveghegyeken túl, a valóságunok túl, a tudatalattin átkúszva, mászva, vergődve…….egészen a végtelenen át….

Cserébe amit kapsz, azt semmiért nem cserélnéd vissza…..!