Szombat esti gondolatok- Szülői minták

Vajon hány embernek van jó szülői mintája, jó példa előtte?

Vajon hány olyan család van, ahol teljes a boldogság, a harmónia, szeretet van és ebben nevelték a gyerekeket is? Hány ember tudja ez elmondani magáról?

A legtöbb esetben a szülők egymással küzdenek vagy acsarkodnak, büntetnek, jutalmaznak és ezekben a mintákban növünk fel legtöbben. Vagy épp egyáltalán nem volt semmilyen családi minta, mert a szülők elváltak.

Annak aki erre hajlandó, sok sikert kívánok a vállalásához a számára legtökéletesebb párkapcsolat érdekében!

Férj – feleség

Azt mondják a gyerekek hogy majd én jobban csinálom, ha felnövök. Igen ám, meg lehet próbálni csak mihez képest ugye…és honnan veszi majd ehhez a mintát, az alapot hiszen…csak arra van mintája, hogy hogyan nem szeretné.. rossz példa van előtte, a másik oldalra pedig nincs semmi.

Majd én megmutatom – oké, mutasd meg! Mi alapján? Mert az egy dolog, hogy azt látod hogy mit nem szeretnél, de arra nincs példád hogy amit szeretnél azt hogyan kell jól csinálni. Nem mutatta meg Neked senki. Hoppá…

Ezért honnan is tudhatná az a gyerek, később felnőtt, hogy kell csinálni? Ő csak azt tudja, hogyan nem kell csinálni. De az elme olyan hogy amit ismer, csak azt tudja működtetni…amit nem ismer, azt nem tudja működtetni. Maximum megpróbálhatja kitalálni a fejében, hogy hogyan is lenne jó, azután valahogy próbálkozik. De ehhez persze egy ugyanolyan társ is kell, aki ugyanezt szeretné. De valószínű a társnak is rossz mintája van, de ha legalább törekszik arra hogy megpróbálja jól csinálni, mondjuk tudatos…..még akkor is borzasztóan nehéz azokon a már "jól" beidegződött és lenyomatként bekódolt programokon felülemelkedni, amit hozott magával.

Milyenek ezek a programok? Például milyen egy feleség? mit kell egy férjnek csinálni? hogyan kell mozogni a kapcsolaton belül? Ha megbánt a másik akkor mit kell csinálni, hallgatok vagy ordítok? Ezek mind-mind-mind minták.

Abban az esetben, hogyha olyan mintája van egy embernek hogy hogyan kell szeretettel, odafigyeléssel, törődéssel megoldani a konfliktusokat, akkor ezt fogja csinálni. De vajmi kevés embernek van ilyen jó mintája. Szóval elég nagy bajban vagyunk ilyen értelemben és nagyon kevés az az ember aki próbál ezen tudatosan változtatni. Egyre több, de még mindig nagyon kevés.

Valahol mindenki fél a házasságtól, a kapcsolódástól, az elköteleződéstől. Mert azt azért úgy gyerekként megtanultuk hogy az nem játék, az nem vicces bohóckodás, a férj-feleség az köt ugye…elköteleződés, jó esetben egy életre. Az elég komoly dolog…..azt nem lehet csak úgy futtában félvállról venni. Persze lehet, hogy lazán veszed, hogy áááhh….az nem volt komoly, nem is úgy volt….de ilyen nincs! A kimondott szónak ereje van! És utána jön a bajság…..amikor próbálnád visszacsinálni, felbontani, feloldani…..a köteléket…mert van hogy évekig…év tizedekig vagy még annál is tovább tartanak ezek a kötések. És hiába kezdenél bele egy új kapcsolatba, ott a lenyomata az előzőnek. Amíg azt nem tisztítottad ki, nem oldottad fel, nem oldattad meg magadban, nem vágtad el a köteléket energetikailag, (nem a felszínen), nem jöttél rá hogy hol voltak a problémák, a csomók ezen a kötésen, nem simítottad el…..addig Te hiába kezdesz egy új kapcsolódásba, teljesen felesleges. Mert ugyanazokon a csomókon fogsz átbukdácsolni, illetve fennakadni.

A legjobb volna ha az ember elkezdene az önismeret által fejlődni, tisztulni, tudatossá válni még előtte. A régi mintákat letenni, helyettük pedig új mintákat kialakítani. Ugyanezeket egy új párkapcsolatban akkor is keservesen nehéz ha előtte már elkezdted fejben, még nehezebb ha a másikon próbálod meg átszitálni…persze menet közben így is kell csiszolódni, de ha Neked még csak halvány fogalmad,, elképzelésed sincs arról, hogy hogyan gondolsz egy kapcsolatot működtetni a mindennapokban. hónapokon, éveken, évtizedeken át….akkor ahhoz nem is tudsz igazodni. Nem is tudsz afelé tartani.

A személyes elképzelésem egy párkapcsolatról 40 fölött az az volt, hogy harmóniát, békét, nyugalmat, szeretetteljességet, megértést, megbecsülést, tiszteletet szeretnék megélni benne. Ezek ilyen sablonos dolgoknak tűnnek tudom, de igazából minden ami ide tartozik és az ember jól érzi magát tőle, én arra vágytam. Igen ám csak önismerettel pontosan tudom , hogy van egy harcos énem, amelyik időnként ugrik, támad, csapkod, hisztizik…persze erre a férfiak mondhatnák hogy jah jah, hiszen minden nő hisztis. Ó még az a szerencse, hogy a féfiak nem..:-) van nekik is "bajuk" csak másként. A lényeg, hogy én ezzel tisztában vagyok és amikor ez megpróbál előjönni, működni bennem, vagy kitörni valaminek a hatására automatizmusként, akkor bizony nagyon tudatosnak kell arra lenni, hogy ne szabaduljanak el a lovak és ne tegyenek tönkre mindent ami addig szent volt és sérthetetlen….a kimondott szavakat visszaszívni nem lehet…vannak szavak, amik nagyon sértőek nagyon bántóak tudnak lenni. Nagyon óvatosan kell ezzel bánni. Igen ám, de a másik oldalon a túlóvatosság is feszültséget gerjeszthet 2 ember között…hogy ha nem merem kimondani, nem merem úgy mondani, nehogy megbántsam. Nagyon-nagyon észnél kell lenni, azaz tudatosnak arra hogy mikor milyen energiákat mozgatok. Mikor kell előre lépni, mikor kell visszalépni, bennem mi zajlik, figyelembe venni a másikat, a körülményeket, a kívülről jövő hatásokat.

Súlyozni kell, mérlegelni, ami a múltkor működött az ma lehet hogy nem működik, ami még eddig soha nem működött lehet hogy most pont az fog működni, ez egy ilyen folyamatos meló. Ez nem úgy van, hogy összetalálkozom valakivel, hű de szeretlek, sose voltam még ilyen szerelmes, bele ülünk a közös csónakba és elringatózunk a naplementében. Hát ez baromira nem így van.

Ezek alapján gondolkozzatok el, hogy Nektek milyen mintáitok vannak, miket hoztatok gyerekkorból, mit láttatok Aputól, Anyutól. Hogy működik egy férj-feleség, hogy működnek egymás között, vagy a gyerekekkel szembe. Nézzétek meg őket és higgyétek el, hogy azok a minták ott vannak bennetek, bármennyire is utáljátok. S időnként aktiválódnak.

S ha Te nem szeretnél úgy működni, akkor nagyon-nagyon tudatosan ezen felül kell emelkedni, felül kell írni ezeket és újrakódolni. Ez pedig idő!!!

Ez nem úgy van hogy ma eldöntöm és holnaptól másképp csinálom. Amit TE 20, 30, 40 évig automatizmusként futtattál magadon keresztül, azt nem fogod 2 nap alatt átírni! Ez hosszú évek kő kemény munkája és minden áldott nap minden pillanatában tudatosnak kell rá lenned egészen addig, míg el nem tűnik belőled az a program. Másképp nem fog működni.

Annak aki erre hajlandó, sok sikert kívánok a vállalásához a számára legtökéletesebb párkapcsolat érdekében!