Szombati gondolatok - A Magány - 2024.06.15.

Sokan érzik magukat egyedül, pedig mennyien vagyunk a világon és mégis. Az emberek elszigetelődnek egymástól és begubóznak a csigaházaikba. Tudom, mert én is csináltam. Tudom milyen érzés amikor nincs kedved másokkal kapcsolatba lépni, beszélgetni, ismerkedni. Ez lehet barátság is, vagy munkakapcsolat, de párkapcsolat is. Magány. Ez a helyes szó. A minap sokadszorra néztem meg a Sarolta Királyné – sorozatot a Netflixen és ott van szó erről, nagyon megérintő módon. Ha tudod és érdekel nézd meg, pár részes rövid sorozat csak, de tanulságos ebből a szempontból is.

Szóval tudom milyen az, amikor a hátad közepére sem kívánod az embereket. Bizalmatlan vagy és úgy érzed nem ért meg senki. Senki ezen a világon. És még az is lehet hogy igazad van. Én is sokáig ezt éreztem, bár voltak időszakok amikor megértésre találtam egy-egy ember személyében egy darabig. Azután az élet valamiért elsodorta mellőlem őket. Emellett még ott van a bizalmatlanság érzése is az ismeretlenekkel kapcsolatban. Az ember a legmélyebb titkait csak annak tárja fel szívesen, akiben megbízik hogy nem él vissza a vele megosztott információkkal. Sokan valóban nem érzik annak a súlyát, ha Te a bizalmadba fogadod akkor azt nem illik sem kiteregetni máshol, sem ellened visszafordítani akár egy veszekedésben. Ez párkapcsolatban méginkább fontos, sokkal jobban oda kellene erre figyelni.

Hidd el érzem, tudom, megéltem és bizonyos értelemben most is élem csak más szinten. Most éppen azt, hogy ami most történik velem az elmúlt 9 hónapban, azt nagyon kevesen érthetik, mert nagyon kevesen élik. Emellett elég nehéz szavakkal kifejezni és még ha el is mondanám, akkor is lehet néznének rám hogy ez megkattant és képzelődik mindenfélét. Hála Istennek tanúm van rá, hogy a valóságról beszélek. De emiatt tudom milyen amikor az ember a meg nem értettség állapotában van és úgy érzi, hogy nincs senkije.

Azért tartom fontosnak erről írni, mert ez az állapot sok dologra készteti az embert. Néha őrült dolgokra. Amikor a magány már teljesen eluralkodik egy emberen, furcsaságokat képes tenni. Másokkal és önmagával egyaránt.

Itt a face-en látom például hogy annyira szeretnék páran hogy rájuk is figyeljen valaki, hogy like-okat küldenek messengeren, vagy bökdösnek vagy nekik tetsző linkekkel "boldogítanak" mindenféle egyéb komment nélkül – elnézést de én ezekre nem reagálok mert számomra nem tartozik az értelmes kommunikáció kategóriájába – azaz unatkoznak.

Aztán van a kötekedős fajta, amelyik mindenhova oda írja a véleményét és támad. Támad mindenkit, a más véleményt, a politikát, az eszméket, a világot. Ő az akinek mindig más a véleménye mint a többieknek, sosem egyezik senkivel. Ezek az emberek általában a munkahelyükön is zsörtölődnek és háborognak. Vagy a buszon, a villamoson, a boltban, bárhol csak figyeljen már rá valaki.

Ennek egy kifinomultabb változata, amikor keres egy közösséget a neten ahol hasonló gondolkodású emberek vannak mint Ő és ott is minden poszt alatt ír, véleményt nyilvánít. Ő pedig a nagy egyetértő, a mindenhova like-oló, a szívecskét és óriási ölelős macikat dobáló, hogy befoglalja a monitor felét. Ez is a magányosságról árulkodik, csak kevesen látják ezt még.

Az ember önmagáért felelős és azért, hogy hogyan kapcsolódik a világhoz. Senki nem fog odamenni hozzá, hogy helló…látom szükséged lenne valakire, aki megért. Magunknak kell ezt is megteremteni, mint minden mást. Keresni olyan emberek társaságát ahol lehet érdemi beszélgetéseket folytatni és nem csak a nátháról, pelenkázásról, fociról, politikáról, autókról, válásról, csalásról, hazugságokról, mert sajnos még mindig ezek szolgálnak hírértékkel a legtöbbek számára. Én megértem ezt is. Tényleg. Ugyanakkor azt is látom, hogy sehová sem viszi az embert. Csak önnön sérelmeit ismételgeti vég nélkül, ezzel kaparva maga alatt a gödröt még mélyebbre míg végül a gondolati árokból már nem képes egyedül kimászni.

Ha valamelyest magadra ismertél a fenti írásban, gondolkozz el hol tartasz ebben a folyamatban! Az elmagányosodás folyamatában. Azért fontos ez, mert ez egy rendkívül veszélyes út. Az ember nem erre lett teremtve, de manapság a net világában sokkal hamarabb rá tudunk erre lépni és nehezen tudunk visszatalálni a normális emberi kapcsolódásokhoz ahol hallom, látom, érintem a másikat akár csak egy kézfogás erejéig. Idegenkedünk, bezárkózunk, elszigetelődünk, becsukjuk az ajtókat és ablakokat, mert úgy könnyebb. Könnyebb, mert nem kell máshoz alkalmazkodni és erőt venni magunkon megismerni egy másik ember kicsiny világát, mely legtöbb esetben azért nem tetszik nekünk, mert nem pont olyan mint a miénk. Meg vagyunk róla győződve, hogy csak és kizárólag a miénk a tökéletes, a többieké mind hülyeség…......de biztos ez? Nem lehet hogy a más is jó tud lenni, mert lehet eszmét és nézőpontot cserélni, vele pedig tágítani a saját tudatunkat? Hogy a különbözőség lehet érdekes és izgalmas is?

Figyeld meg magad most az életedben hogy ezen a területen hogyan és hol tudnál változtatni annak érdekében hogy a Te kicsiny világod újra másik világokkal tudjon többé válni, mert hidd el tényleg izgalmas tud lenni. Légy nyitott, befogadó, kiáradó, barátságos, megértő s ezt fogod visszafelé megtapasztalni a másik oldalról is, mert "ami kint az bent, s ami bent az kint….."

Mini kis bolygók vagyunk ebben az Univerzumban, akik néha röppályájukon találkoznak, egymás mellett haladnak és igen, van hogy összeütköznek de mindenképpen egy új teret hoznak létre a nagy EGÉSZBEN, ami megváltoztatja a mindenséget. Te is hozz létre új minivilágokat, összekapcsolódásokat de ne úgy hogy a sajátodhoz ragaszkodsz minden áron, hanem légy nyitott az általa hozott változásra és kíváncsi a másik kis bolygón lévő életre, akard azt megismerni a találkozások által! Alkoss, teremts, hass és hagyd hogy hassanak Rád!