Túl szigorú volnék?

Hangosan gondolkodom....írásban 

Volt már többször, hogy megkaptam túl szigorú vagyok. Sőt....szélsőséges esetben kíméletlen. Könyörtelen? Szókimondó? Hogy nálam nincs apelláta! És hogy lehetnék kicsit lágyabb, vagy kedvesebb, ölelhetném keblemre az egész világot, szeressek mindenkit. 

Akkor most színt vallok (bár ezt sem kérdezte senki, de jól elmotyogok itt magamban, végül is ezt az oldalt én hoztam létre nem igaz? ) 

Én mindenkit szeretek. Tényleg, őszintén. Mert amint ránézek valakire, látom hogy lakik benne egy lélek. Egy lélek, aki létezik, érez, van, de legtöbbször szenved. Szenved az emberi lét minden reá rakott gyarlóságától és felesleges szenvedéseitől. És ott van bent. Belül.....látom a fényét, érzem a fájdalmát. És megszakad a szívem. Megszakad a szívem érte, mert érzem a szenvedését. Nem akarom, hogy szenvedjen. Ez igazságtalan! Gyűlölöm az igazságtalanságot! Nem bírom elviselni, üvöltve tudnék érte sikítani és tombolni. Ezt érzem ha az emberekre nézek. És mit tehetek én? 

Cirógathatom az ego-t hogy jól van kiscicám, kutyafülem, csináld csak tovább nyugodtan azt, amitől a lelked majd belehal az életbe. Ami annyira fáj Neked, hogy én érzem. Hogy süt. Hogy üt. De megértem, támogatom, fogom a kezed és csináld csak az önmagaddal szembeni ártást, hiszek benned hogy egyszer majd magadtól is rájössz és abbahagyod. 

Na jó.....hát én erre képtelen vagyok. Bocsánat! Nem, nem hiszem hogy egyszer majd magától abba hagyja. Miért? Mert akkor már rég abba hagyta volna. A lélek és az élet közé, tudod beszorult az EGO...a nagyon okos, nagyon eszes, mindent tudó ego. És rombol és öl és akar és tud és megy és tapos. Na ezt az EGO-t kell szépen megrázni, hogy hahóóóóó!!! Elég! Elég abból amit csinálsz magaddal, ez egy lassú halála a boldogságnak. Elég! Hagyd abba most! Hagyd abba azonnal! Nincs több idő! Elfogyott! Én nem asszisztálok ehhez. Elnézést kérek mindenkitől! És persze mindenki a maga tempójában halad, és megértem hogy sok egyszerre és túl hangos is az ébresztő csengő, de hidd el ha nem én, akkor maga az élet (azaz TE) fog fenékbe billenteni és az nem lesz olyan kedves, mint én....én kedves vagyok, mert szeretem az embert, szeretem a lelket mely benne lakozik. Én még nagyon kedves vagyok, ám a cselekedeteid következményei közel sem ilyen kedvesek.... azok nem ilyen kedvesek..... Ez nem fenyegetés, nem ijesztgetés, ez csak egy kedves figyelemfelhívás hogy megkíméljelek a saját ébresztőrendszeredtől. Mert az aztán igazán kíméletlen tud lenni. 

Szóval ha babusgatásra vágysz, nem én vagyok a Te embered, ha támogatásra vágysz a szenvedésedben, nem én vagyok a Te embered......de!! Ha ki szeretnél jönni a saját magad által kreált elmeszüleményekből és boldog szeretnél lenni a saját életedben, akkor megígérem Neked ha ebben engem választasz társadnak utadon - akármennyi időre is - én úgy fogok érted küzdeni, ahogy lélek küzdeni tud egy másik lélekért, ahogy csak bírja, mert jobban szeretlek Téged és Téged és Téged annál, minthogy azt TE el tudnád képzelni! Feltétel nélküli szeretettel! Szívemből szeretem a lelkedet, a tisztaságodat, a szépségedet, a fényedet.De a szenvedő köreidben én biztosan nem foglak támogatni se Téged, se Téged, se Téged.....se mást, se senkit......Szeretettel ölellek benneteket!