Vasárnapi megmondó 2024.05.19.

Miért szeretik az emberek a megmondókat? Azért, mert sok esetben kimondja helyettük más azt, amit szívük szerint Ők szeretnének kimondani de vagy nem mernek, vagy nincs rá lehetőségük.

Mindenkinek több oldala van, több arca. Lehet kedves, édes, mosolygós, vagy zord, kemény, szigorú, nagyon kritikus is. Jómagam a mindennapokban a pozitív, életvidám, aranyos énemet szeretem előtérbe helyezni, ám vannak olyan pillanatok is amikor egy másikat időszerű előkapni még akkor is, ha nem annyira kedvemre való. S hogy ki kéri ezt Tőlem?

Én magam. Miért? Mert van hogy ezzel lehet eredményt elérni. Milyen eredményt? ÉBRESZTŐŐŐŐŐT!!!!!

Azok, akik spirituális és lelki életet élnek többnyire próbálják kialakítani a belső kis harmonikus világukat és ott távol maradni a külső hatásoktól, védve őrizni e szent teret. Ám időről időre ki kell menni az utcára akár tetszik, akár nem. És ilyenkor jön a: TE JÓÓÓÓÓISTTTTEEEEENNNN! –már bocsánat!

Folytatás….

A mostani írásban a családokban leggyakrabban előforduló mintáról lesz szó, a pártoskodásról. Ha megfigyeled már ott elkezdődik ez a folyamat, amikor a két szülő valamelyik gyermek oldalára áll, vagy csak az egyik szülő áll a gyermek oldalára. Ám ezt ők is hozták magukkal otthonról. Gondolkodtál már azon, hogy miért kell mindig a folyó valamely oldalára állnod és eldöntened kinek az oldalán állsz? Ezen belül az emberek igyekeznek az igazság oldalára állni, mert ott az erő.

Neki van igaza, mert… Nekem van igazam, mert… Neki nincs igaza, stb…

Ráadásul ezekből a vitákból a résztvevők gondoskodnak róla hogy senki se maradjon ki. Mindenkit be kell rántani a drámákba, minél több embert gyűjt a saját oldalára, annál jobb. Aki látta a Madagaszkár című mesét az tudja milyen volt amikor azon vitáztak, melyik a sziget napos oldala. Hát ez óriási volt…..és nagyon szemléletes példa arra, hogy bár mindenhova sütött a nap, mégis jó vitaalapnak bizonyult. Pont ezzel lehet a legjobban jellemezni az ilyen part/párt-talan vitákak. A PÁRToskodás (politikai) is erről szól: aki nincs velünk az ellenünk van. Eszébe sem jut senkinek ilyenkor hogy talán mindenkinek van egy kicsi igaza és senkinél nincs ott a teljes igazság avagy az erő? Mert a vita mindig erőtlennél tesz, gyengít. Mindenkit.

A szomorú az egészben, hogy ezt már egészen kis korban megtanítják a gyerekeknek a szülők, a saját viselkedésükön keresztül. Na meg az utána következő duzzogás és sértődöttség programját is, hogy míg a másik be nem ismeri, hogy nekem van igazam – de teljesen ám! – addig nem vagyok hajlandó hozzá szólni, egy asztalnál ülni vele, együtt menni kirándulni, stb…. A gyerek meg azt szűri le, hogy ez így a normális. Azután a gyerek felnő és pont ugyanezt fogja csinálni később is, mert ez a módszer amit ismer.

Láttam anyákat, akik a saját gyerekeiket fordítják egymással szembe. Apákat, akik gyermekeiket tettek tönkre csak azért, mert "szent" meggyőződésük volt, hogy nekik van igazuk. Nem engedtek a 21-ből semmi pénzért. S lehet, hogy végül jól látták a dolgokat, de az is lehet hogy nem, ám mire ez kiderült, már ráment egy élet. Vakon megérte ugye?

Tényleg nem fér a fejembe, hogy mi a fenét gondolnak a "felnőttek" mikor elkezdik a gyerekeket erre a húzd meg – erezd meg játékra beidomítani ? Ilyeneket mondanak nekik, hogy:

-na ne mondd, hogy neki van igaza! (nem lehetsz olyan hülye, hogy nem nekem adsz igazat), vagy

- Te tényleg nem látod, hogy kinek van igaza? (tudd, hogy hol a helyed a csatában édes kisfiam!), vagy – hát ez nevetséges amit mondott ugye nem hiszed el neki? (én mondom az igazat, nekem higgy, ne győződj meg róla magad és ne is legyen önálló véleményed!)

Hová vezet ez? Mi lesz belőle, ha felnő?

Egy acsarkodó, szeme vérben forgó, torka szakadtából az "igazát" ordító ember? Közben meg lehet rohadtul nem úgy van ám, de az idegtől nem lát az orránál sem tovább.

Problémamegoldó képesség nulla. Kompromisszumképesség nulla. Érzelmi intelligencia nulla. Tényleg nevetséges kívülről nézve, pont mint a Madagaszkár mesében. Ha azon nevetünk, ezen miért nem? Mert vérre megy! Ölre megy! Az erőért megy, ami a végén senkié sem lesz, mindenkiből csak fogy…

És kérdem én: hol van ebben a szeretet?

Szinte minden családban fellelhető ez a hozzáállás. A baj ebben az, ha 10 emberből 9 így reagál, akkor nagyon nehéz kimaradni belőle. Általában az az 1 aki nem szeretne ebben részt venni, előbb vagy utóbb úgy oldja meg a maga életét, hogy kiszáll a körhintából és elegánsan távozik. Ez azért nagyon jó a többinek, mert ezek után a 9 őt szapulhatja, hogy milyen egy hálátlan dög, nem is érdemelte meg hogy úgy szeressük, babusgassuk, gondoskodjunk róla, stb…lehet együttes erővel átsorakozni arra a partra, ahol az egyetlen épeszűvel szembe lehet állni, immáron végtére is jajj de jó, milyen sokan lettünk ezen az oldalon….

Érzed ebben a drámát? Ha nem, akkor sajnos még valamelyik parton Te is ott állsz…..

Sok erőt kívánok Neked ahhoz, hogy elhagyd a frontvonalat és keresd a sziget valóban napos oldalát!