Vasárnapi megmondó 2024.05.26.

Miért szeretik az emberek a megmondókat? Azért, mert sok esetben kimondja helyettük más azt, amit szívük szerint Ők szeretnének kimondani de vagy nem mernek, vagy nincs rá lehetőségük.

Mindenkinek több oldala van, több arca. Lehet kedves, édes, mosolygós, vagy zord, kemény, szigorú, nagyon kritikus is. Jómagam a mindennapokban a pozitív, életvidám, aranyos énemet szeretem előtérbe helyezni, ám vannak olyan pillanatok is amikor egy másikat időszerű előkapni még akkor is, ha nem annyira kedvemre való. S hogy ki kéri ezt Tőlem?

Én magam. Miért? Mert van hogy ezzel lehet eredményt elérni. Milyen eredményt? ÉBRESZTŐŐŐŐŐT!!!!!

Azok, akik spirituális és lelki életet élnek többnyire próbálják kialakítani a belső kis harmonikus világukat és ott távol maradni a külső hatásoktól, védve őrizni e szent teret. Ám időről időre ki kell menni az utcára akár tetszik, akár nem. És ilyenkor jön a: TE JÓÓÓÓÓISTTTTEEEEENNNN! –már bocsánat!

Folytatás….

Miért élnek emberek fos kapcsolatokban?

Mért élnek méltatlan élethelyzetekben?

Miért dolgoznak nap mint nap számukra rossz körülmények között?

Miért nem változtatnak miközben megtehetnék?

Biztosan vannak olyanok közöttük, akik tényleg kényszerpályán mozognak. De itt most nem azokról beszélek, akik mindenféle kifogásokat gyártanak maguk számára csakhogy mozdulni ne kelljen. Annyi ilyet hallottam már, de igazából mindre tudok mondani valamit hogy miért nettó hülyeség. Csak önámítás.

Van egy mondás, miszerint ha szarban vagy és mégsem változtatsz az életeden, akkor még nem vagy elég nagy szarban.

Én is valahogy így gondolom. Csakhogy!

A rossz hír az az, hogy amikor már túl nagy a slamasztika, akkor már igazán nehéz abból kikecmeregni. De azért megvárjuk. Úgy látszik szeretjük a nehezített pályát. Minél nehezebb, annál jobb. Annál jobban lehet önmagunkat sajnálni. Annál több kifogást lehet gyártani, hogy na most már aztán tényleg nem tudok ebből kikeveredni. Hát hogyan? Miképp? Láthatja mindenki, ez aztán tényleg lehetetlen. És a kör be is zárult. Addig pörgette, addig odázta, addig halmozta a problémát, hogy onnan már valóban kilátástalannak tűnik minden.

Időben felismerni! – ez a kulcs

Persze most mondhatod, hogy oké….köszi! Eső után fakanál….. de tényleg ez volna az egyik legnagyobb feladata egy embernek az életében, az előrelátás. De nem csak fizikai síkon, hanem a háttérben, lelki és szellemi szinten egyaránt. De mire az ember erre rájön, nagyon sok veszteséget könyvel el magának. S hiába a jóakarók, a bölcs tanácsadók, csak belemegy a hülyeségbe arccal, aztán meg jön a jajjgatás.

Ne mondd, hogy Te még sosem jártál így! Nem mondom, hogy én még sosem jártam így. De azt se mondd, hogy nem lehet másként, mert én mondom: igenis lehet. És igen, piszok nehéz időnként előrébb tekinteni az orrunknál és nem ösztönszinten fejjel menni a falnak, vagy épp túl óvatosan kihagyni lehetőségeket ugyanezen okok miatt. De a fejlődésünk abban áll, hogy tanulunk a múlt hibáiból és a jövőre való tekintettel a MA döntéseit már másként hozzuk meg. Már tekintettel vagyunk önmagunkra, önnön igényeinkre, mert bármily furcsa ha magunkat helyezzük előre /nem egoistán, hanem lélekszinten/ abból nagy baj nem lehet.

Tudom, megértettem, élem, megélem…..nincs ennél jobb dolog a világon.

S ha Te esetleg még nem tartasz ott, talán érdemes volna azoktól tanácsot elfogadni (bárki lehet aki ezt már megfejlődte) , akik ezen a leckén már túl vannak és segítenek Neked elkerülni azt, hogy éppen magadra húzd a földet és úgy éld le az életed hátralévő részét mint egy élő halott!!!