Velem lehet vitatkozni...
Velem lehet vitatkozni.....Velem lehet nem egyet érteni. Lehet rám mondani, hogy egy álomvilágban élek. Lehet mondani, hogy el vagyok szállva a valóságtól. Lehet mondani, hogy hülyeségeket beszélek össze-vissza, mert a dolgok nem úgy vannak ám! Lehet gondolni rólam bármit.....Lehet ellenállásban lenni Velem = Önmagaddal. Lehet mondani, hogy nem látom a valóságot, mert odakint csata, háború, aljasság, árulás és csalás zajlik....Lehet gondolni, hogy kissé különc, bolond, kattos, elvarázsolt vagyok, aki nem akarja látni a valóságot, mégis ott lát, ahol más nem, olyat amit más nem, a dolgok mögött a dolgokat és azt mondja, amit csak kevesen értenek... Lehet....Mégis...
Mégis valahogy én lettem mára az, aki erős várként stabilan áll önmagában. Vár, ahol mindig menedéket talál az, akinek szüksége van rá, aki kéri. Olyan szent hely, ahol béke van. Olyan hely, ahol megnyugvást és oltalmat lehet találni. Olyan hely/vár/ember, amilyen mindig is szerettem volna lenni. Olyan, akinek azt mondják: "-Látod? Csak Te tudsz minket a végén mindig lenyugtatni, ha zaklatottak vagyunk""-Köszönöm, hogy vagy Nekem!""-Nálad mindig olyan jó!""-Megint nagyon sokat segítettél, köszönöm!" Megdobban a szívem....Ennél több nem is kell ebben az életben.
Hogy tudod, lehet Rád számítani. Hogy tudod, képes vagy magadon kívül még másokat is felemelni, mert erőd végtelen hatalma megtart. Hogy tudod, ott vagy ahol lenni akartál. Szóval lehet bármit gondolni vagy mondani Rám/Rólam. De a végén, ha megpihenni vágyik a lelked, ha nyugalmadat keresed és az utat amit nem találsz, ha magasztosabb eszméket, vagy szentebb célokat, tudom ha hozzám fordulsz, itt mindig békét találsz. Ezt pedig drága mindenki....bármi áron védem, óvom, nem hagyom senkinek megtörni, mert fenntartom önmagam és azok számára, akik értik, értékelik, vágyják és kérik.
Barátok, társak, családtagok jönnek és mennek. S ha mennek, én hagyom. Mert hagyni kell azt is aki jönni, de azt is aki menni akar.....S aki jönne, annak kérnie sem kell.....adom. Adom végtelen szeretettel, mert tudom mennyire fontos ez a mai világban, sőt....fontosabb mindennél. Csak ebből a pontból lehet újraindulni, újra elindulni, kifelé...S aki még mindig kint harcol az elemekkel, az anyagi világgal, a munkával, pénzzel, emberi kapcsolatokkal, annak én biztosan nem állok útjába, had harcoljon, ott van dolga. Önmagával még. Ám aki a vár biztonságára vágyik, pajzsot és fegyvert letéve, van menedéke. Ugyanakkor csak és kizárólag annak - ez is tanítás - aki ezt nem taposta sáros lábbal, s ha nem is segítette felépülését, de legalább nem "lopott" ki belőle téglákat! Mert ez a vár sokáig épült. Volt hogy stagnált, de mindig volt egy terv hozzá. Az én tervem, hogy stabilabb s erősebb lesz minden eddiginél, melyet ember le nem rombolhat többé! Nem hagyom!
S ha egyszer TE is azok között leszel, akik ilyen várat kívánnak építeni maguknak, szívesen segítek. Szívesen elmondom hol kell erősíteni, s mi az ami nem annyira fontos az építkezésedben, mit kell kihagyni, vagy épp kivenni belőle. Akik ismernek, sokan gondolják Rólam hogy a falak túl magasak lettek. Lehet...ezek a falak azt védik, aki belül van. Aki bent van. Mert miért is épül egy vár? Hogy a bentlakók háborítatlanul tudják élni a mindennapjaikat...nem igaz? Hát akkor ha szükséges...még magasabbra húzom....de a kapu nyitva áll annak, aki biztonságot keres. /természetesen ez mind analógia, értsd úgy kérlek!/
Erős lettem....igen. Lehet néhol kemény is, de azt is csak olykor, ha szükséges. Nem harcolok. Senkivel. Megvívtam a magam harcait, a békéért. Majd rájöttem, a harc felesleges, a béke bennem van és volt mindig is. Kár volt érte harcolni. A megvédéséért azonban ma is bármikor felállok. Magamért, érted, bárkiért.....érted? S hogy engem ki véd meg? Mitől? Nincs ellenség....az ellenség ott van belül, magunkban. Legnagyobb ellenségei mi magunk vagyunk a saját életünkben magunknak. Nem is ellenség...ellenfél. A Lélek Tükör.....megmutatja hol nem vagy még harmóniában magaddal, hol gondolsz még mást, mint ami a valóság....s hol látod valóságnak az illúziót......Ki véd meg engem? Ki erősít engem? A válasz egyszerű: én védem magam, önmagamtól, hogy többé már ne kelljen senkivel és semmivel harcolnom odakint.....
Szívemből kívánom, hogy ezt az utat keresd, ezt az ösvényt, s mikor már annyira szereted önmagad, hogy képes vagy önmagad barátjaként létezni a létezésedben, akkor már otthon leszel otthon, a saját váradban is.....
Lélek Tükör